A számtalan bajt, több sztár halálát és egy nagyon súlyos járványhelyzetet hozó 2020-as esztendő, ezúttal bennünket, Star Wars rajongókat is megdöbbentett egy tragikus hírrel: november 28-án elhunyt Darth Vader valódi alakítója, a 85 éves David Prowse. Életéről partner-blogunk posztja emlékezik meg. De mivel az élet megy tovább, főhajtásunk után nézzük, hogyan sikerült a Mandalorian legújabb, 13. fejezete? (A korábbi részek kritikáit itt olvashatja el.)

A második évad első Dave Filoni rendezése ugyanúgy nem hozott csalódást, mint Carl Weathers direktori debütálása az előző epizóddal. Ezúttal az ötödik részben végre szemtől szemben találkozhatunk "A klónok háborúja" animációs film togruta jedi-nőjével, Ahsoka Tanoval, akit a gyönyörű Rosario Dawson alakít. Láthatunk remek párbajokat, fénykard-küzdelmeket, izgalmas összecsapásokat és harcot a köbön. Mindezt egy baljósan sötét közegben, a kissé lepusztult Corvus bolygó félhomályos világában. A 13. rész egyszerre idézi meg számunkra a szamuráj-filmek világát és a vadnyugat sajátos esszenciáját, pisztoly-párbajokkal, revolver-hősökkel és a hajdani amerikai peremvidék törvényen-kívüli, magányos harcosaival. Hozzáteszem: számomra egy kicsit még a római légiók korának harci stílusa is felidéződik, főleg a várfalon páncélban álldogáló zsoldos (Lang) illetve úrnője (a patríciusokra hajazó Elsbeth) és az alant támadásra kész "barbár harcos" (Ahsoka) szembenállásában. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük a cselekményt.

Mandó, a Corvus erdő-bolygóra tart, Bo-Katan javaslatára, mert itt találkozhat a legendás jedivel, Ahsoka Tanoval. Mint a korábbi részekből tudjuk: Mandó fő feladatának a kis Yodalino eljuttatását tekinti a jedi-rend valamely tagjához. (Minden eddigi "kalandja" és akciója ennek az útnak vagy küldetésnek egy-egy "mellékszála" volt.) A mandalori fejvadász ezúttal Calodan városába érkezik, ahol az önkényes Morgan Elsbeth parancsol. A gonosz úrnő szabályosan sanyargatja a helyieket és vasmarokkal uralkodik felettük, mégpedig a zsoldos Lang segítségével. Mivel úgy tudja, hogy a jedik és mandalorik ősi ellenségei egymásnak, megpróbálja felbérelni Din Djarint a hatalmát fenyegető jedinő, Ahsoka ellen. Ajánlata szerint, ha Mandó megöli a legendás harcosnőt, akkor megkapja a színtiszta beshkarból készült mandalori lándzsát (amiről mellesleg nem tudjuk hogyan került birtokába).

Ám a helyzet nem egészen úgy alakul, ahogyan Elsbeth gondolja: Mando inkább összefog ugyanis Ahsokával, ahelyett, hogy megküzdene vele. Előtte azonban még a kis Yodalinoról tárgyalnak. Kiderül: a csöppség valódi neve: Grogu és a Galaktikus Köztársaság központjában, Coruscant városában nevelkedett, azon belül is a jedik ősi templomában. Itt a legjobb jedi-mesterek tanították, amíg csak lehetett. Később, a birodalmi hatalomátvételt követően elrejtették, hogy az uralkodó ne tudja megöletni. A kis Grogu kálváriája azóta tart (vagyis nagyjából 5 éve). Ahsoka részletesen elmeséli mindezt Mandónak, de azt is hozzáteszi: nem taníthatja Yodalinót, mert az túlságosan kötödik a mandalorihoz (apjaként tekint rá). Ahsoka szerint ez a kötödés meggyengíti és sebezhetővé teszi a csöppséget.

A 13. epizód akciókkal teli második része, a jedinő és Mandó közös támadását mutatja be a várost uraló páros, Elsbeth és Lang ellen. A csúcspont a kettős párbaj: Mandó Lang ellen és Ahsoka Elsbeth ellen. Ütős, élvezetes és izgalmas mindkettő. A zárás: a jók természetesen győznek, Ahsoka pedig új küldetést javasol Mandónak. Azt ajánlja a fejvadásznak, hogy vigye el Yodalinot a Tython bolygóra a jedik legősibb templomába és tegye a csöppséget a hegytetőn lévő látókőre. Így Grogu utat választhat magának: ha a jedik útját választja, akkor más mesterek megérzik jelenlétét és keresésére indulnak majd.

A zárás leginkább elgondolkodtató mondata Ahsoka azon kérdéséhez kapcsolódik, melyben Elsbeth -et faggatja főnökéről, aki nem más, mint a Timothy Zahn regényekből jól ismert, gonosz Thrawn főadmirális. Egy újabb SW figura akivel az animációs filmek világában is találkozhattunk. Valódi neve: Mitth'raw'nuruodo.

Ami a 13. rész értékelését illeti: egyetlen komolyabb negatívumot tudunk csak felhozni, nevezetesen azt, hogy Filoni kicsit túltolja a sötét, bizarr, félhomályos háttereket, a kihalt cölöp-erdőnek tűnő bolygóval. Kimondottan idegesítő és mellesleg szemet rontó ez a folytonos füstös-ködös félhomály, ráadásul szerintünk indokolatlan is. Kicsit emberibb, barátságosabb és tisztább, világosabb közegben is ütősek lennének a harci jelenetek, párbajok, amelyeket úgy jobban is lehetne élvezni. De ezen kívül más probléma nincs ezzel a résszel, a látványos párharcok bőven kárpótolnak bennünket a sivárságért.

A végső értékelésünk, éppen csak egy picivel kevesebb, mint az előző részé: kereken 75%. Nagyon várjuk a további epizódokat és leginkább Thrawn felbukkanását! No meg azt, ahogyan a Favreau csapat egyre inkább egy sajátos "összekötő áthidalássá" teszi sorozatát az élőszereplős mozifilmek és animációs feldolgozások között. This is the way!

2020.11.29.14:50