A "hét mesterlövész" sztoriját többen is feldolgozták már Kuroszava óta. Ezúttal a rendező Ron Howard lánya, a Jurassic World filmekből jól ismert Bryce Dallas Howard fogott a feladathoz, hogy sajátos műfaji keveréket alkotva elkészítse a Mandalorian című Star Wars sorozat legújabb, negyedik epizódját. A Disney+ streaming csatornáján futó (nálunk csak letöltve megnézhető) 30 perces epizódokból álló sorozat óriási népszerűségnek örvend a Csillagok háborúja rajongóknál. Bármikor bekapcsolódhat bárki, az alap-összefüggések gyorsan megismerhetőek például itt nálunk, és máris élvezhető akármelyik résztől a hetente (péntekenként) folytatódó történet. (A különböző részek önálló kis sztorik.)
A legújabb rész - melyet most pénteken láthattunk - a hét mesterlövészt ugyan kettőre redukálta, de az alaphelyzet így is határozottan emlékeztet az 1954-es és 1960-as nagy klasszikusokra. (1954-ben Kuroszava, 1960-ban John Sturges, 2016-ban pedig Antoine Fuqua filmesítette meg az időtlen történetet, egy mexikói falu megmentéséről.) Ami a műfaji keveredést illeti: western, akció és Star Wars különleges mixét láthatjuk.
Történet kezdetén Mando (mi már így szólítjuk, noha közben kiderült hogy valódi neve Din Jarron, mi megmaradunk most már a Mando -nál); szóval főhősünk az epizód kezdetén búvóhelyet keres a kis Yodalinóval, ahol pár hónapra eltűnhetnek üldözőik elől. Mando választása a Sorgan bolygóra esik, mert fejletlen, gyéren lakott, ipar nélküli és félreeső kis hely, ahol senki nem keresné őket. [Itt jegyezném meg: érthetetlen, hogy Mando folyamatosan megszívja amiért nem jön rá, hogy valahol a kis bébi Yodán nyomkövető van elhelyezve (pl ruhájában vagy testében) ami most is kiszúr majd vele. Vajon hányszor sütik még el azt a bénázást, hogy Mandot mindenütt megtalálják, amíg nem esik le végre neki, hogy talán átnézhetné végre a kicsit.]
A Sorganon egy másik fejvadászba botlik, akinek neve: Cara Dune (Gina Carano) és aki nő létére elég keményen megállja helyét, amikor összecsapnak egymással. De közben kiderül: a nő csupán visszavonulása okán pihenget a bolygón, nem Mando miatt van ott. A két fejvadászt messziről jött falusiak, (spotchka termesztők) keresik meg azzal, hogy segítsenek nekik megvédeni falujukat idegen támadóktól, aminek fejében szerény fizetséget adnak. Mando belemegy az üzletbe, de nem a felkínált jutalomért, hanem mert így elbújhat pár hónapra a farmereknél a kis Yodalinóval.
Mando rábeszéli Carát is az akcióra így együtt mennek spotchka termesztők falujában. A település leginkább egy indián táborra emlékeztet, de Yodalino kitűnően érzi itt magát. Ráadásul Mando megismerkedik egy nagyon szép özvegyasszonnyal is, Omerával (Julia Jones), aki egyértelműen szimpatizál a mandalorival. Kettejük bizalmas beszélgetéséből derül ki: Mando valójában nem született mandalori, csak szülei meggyilkolása után fogadta be őt a mandaloraik törzse és lett maga is közéjük tartozó harcos.
A két fejvadász, Cara és Mando kiképezik a falusiakat a küzdelemre és egy este meg is indul a harc: egyesült erővel legyőzik a a klatooinian fajba tartozó vad támadókat és egy csapda révén megsemmisítik az őket segítő birodalmi AT-ST lépegetőt is (ugyanolyan kétlábú lépegető, mint amilyet a Jedi visszatérben láthattunk, az Endor bolygón).
A győzelem után Mando távozásra készül a faluból, de közbeszól egy fejvadász, aki a fák közül a kis Yodalinóra lő. A mandalori ráébred: nem hagyhatja itt Yodalinót (aki megússza a lövést), mert újabb és újabb merénylők érkezhetnek. Végül elbúcsúzik a falusiaktól - és Omerától, akivel egyértelműen bizalmas lett közben a kapcsolata - és újra útra kelnek a kis Yodalinóval. Elbúcsúzik Carától is, bár mindketten érzik: újra találkoznak még.
Az új karakterekről, lényekről és a sorozat egyéb figuráiról, szereplőiről blogunk külön listát vezet a könnyebb nyomon-követhetőség érdekében.
A 4. rész pozitívumai: A két nő, Gina Carano és Julia Jones végre csinos nőket hoznak a sorozatba + megtudunk újra egy kis információ morzsát Mandó múltjáról; például azt, hogy nem született mandalori (csupán ők nevelték és képezték). A magam részéről pozitívumnak veszem az AT-ST lépegető felbukkanását is, hiszen ezzel egy újabb Star Wars elemet kaptunk (mint korábban a jawákat és a birodalmi rohamosztagosokat).
A 4. rész kritikája: Bryce Dallas Howard és Favreau egy az egyben lemásolták a hét mesterlövész sztoriját (két mesterlövészre csökkentve a hősök számát), nem is nagyon törekedve az egyediségre. Sajnos rengeteg a sötét, éjszakai képkocka, ami csökkenti az élvezhetőséget.
Az eddigi részeket rangsorolva sajnos ez a gyengébbek közé tartozik, de így is erős közepes (viszont a második és harmadik epizódoknál gyengébb). A Mandalorian blog 60% -ra értékeli.
2019.11.29.23:27
